hétfő, december 05, 2005
álmomban a mennyországban jártam. Eszterrel álmodtam. valahol összefutottunk, és moziba mentünk. ott elég érdekes volt, mert olyan lökött volt, bolondosan viselkedett. nem szeszélyes volt - makacssággal meg minden -, hanem bolondos. egyik pillanatról a másikra mást akart. azért megnéztünk 2 filmet, és nagyon jól éreztem magam. talán vége a foshétnek? álmodtam még mást is, de az titok ;]
(most jött a vízóra leolvasó, és olyan szinten kupleráj van a mosogató alatt, h majdnem megkérdeztem: biztos van itt óra? iszonyatos, h mennyire nem érdekel senkit semmi se itthon)
első órán Juditkával voltunk, animációt raktunk össze. bocs, animált gifet. jó pepecs munka ilyen kis cuccért. előadáson a fotosopp tanárunk volt bent, érdekeseket mondott, de a végére csak ismételte magát, meg hadart, amiért lemaradt. programozás előadás ismét unalmas volt, de most próbáltam, hogy hogyan lehetne aludni. hát, elég nehezen. utána lukas óra volt.
Közben azon gondolkodtam, hogy feleslegesen készülődök össze majd ma este, ha nem lesz Eszti? Mivel nem láttam egészen addig. Nos, a legváratlanabb helyzetben jelent meg: valami iszonyat hülyén nézhettem ki, amikor elment mellettünk. Közben rájöttem, hogy akár le is szólíthattam volna, de rájöttem, hogy nem alkalmas, hiába van egyedül, most hoztam a leghülyébb formám. Majd legközelebb próbálkozunk. Talán.
lukas után angol: Mikulás napi verseny volt. azaz végig játszottunk. először nyert a csapatunk pontot, utána soha többet. végül kaptunk is szánalom kisötöst. az elsőt idén. nem sok, de tudom, pofa lapos, örüljek ennek, h van. majd a 2. év végére összejön az öt.
hazafelé beugrottam vásárolni, mert ugye ki másnak kell, nekem. mást úgy se érdekel. anyám ebédre elkészítette a kaja negyedét, a többit majd ugye nekem kell megcsinálni. meg előtte megvenni. majd leszakadt a táskám, annyi mindent vettem, mert ugye nincs itthon. és most jut eszembe, h mi az a másik 10 kg, amit még kellett volna. persze itthon sincs nyugtom, haver is jött át, h vmit csináljak neki, de nem jött össze, kis időt nyertem. (pedig nem.)
utazás még: reggel majdnem elkéstem, mert bátyám nem engedett be a fürdőbe, és anyám helyett rendet kellett raknom. mert ugye mondom, h kapcsolja ki a rádiót, de az már nem jut eszébe, h a villanyt is lenyomja, ha már nincs ott. anyám persze a bátyámra azt mondta, h ne idegeskedjek el, nem kések emiatt. persze, ha van fél órám h össze készülődjek, akkor 10 perc mit számit. meg másik 10, amit anyám miatt kell még pakolgatnom. hát ezért késtem majdnem. hazafelé meg felhívott egy nagyon kedves, és biztosított arról, h aggódik értem, aminek én nagyon örülök, csak nem tudom hogyan fejezzem ki ezt neki, h kellőképpen értse: nagyon értékelem ezt Tőle. szóval tartozok egy naaaaaagy bocsánat kéréssel.
és most nekiláthatok főzni.
(most jött a vízóra leolvasó, és olyan szinten kupleráj van a mosogató alatt, h majdnem megkérdeztem: biztos van itt óra? iszonyatos, h mennyire nem érdekel senkit semmi se itthon)
első órán Juditkával voltunk, animációt raktunk össze. bocs, animált gifet. jó pepecs munka ilyen kis cuccért. előadáson a fotosopp tanárunk volt bent, érdekeseket mondott, de a végére csak ismételte magát, meg hadart, amiért lemaradt. programozás előadás ismét unalmas volt, de most próbáltam, hogy hogyan lehetne aludni. hát, elég nehezen. utána lukas óra volt.
Közben azon gondolkodtam, hogy feleslegesen készülődök össze majd ma este, ha nem lesz Eszti? Mivel nem láttam egészen addig. Nos, a legváratlanabb helyzetben jelent meg: valami iszonyat hülyén nézhettem ki, amikor elment mellettünk. Közben rájöttem, hogy akár le is szólíthattam volna, de rájöttem, hogy nem alkalmas, hiába van egyedül, most hoztam a leghülyébb formám. Majd legközelebb próbálkozunk. Talán.
lukas után angol: Mikulás napi verseny volt. azaz végig játszottunk. először nyert a csapatunk pontot, utána soha többet. végül kaptunk is szánalom kisötöst. az elsőt idén. nem sok, de tudom, pofa lapos, örüljek ennek, h van. majd a 2. év végére összejön az öt.
hazafelé beugrottam vásárolni, mert ugye ki másnak kell, nekem. mást úgy se érdekel. anyám ebédre elkészítette a kaja negyedét, a többit majd ugye nekem kell megcsinálni. meg előtte megvenni. majd leszakadt a táskám, annyi mindent vettem, mert ugye nincs itthon. és most jut eszembe, h mi az a másik 10 kg, amit még kellett volna. persze itthon sincs nyugtom, haver is jött át, h vmit csináljak neki, de nem jött össze, kis időt nyertem. (pedig nem.)
utazás még: reggel majdnem elkéstem, mert bátyám nem engedett be a fürdőbe, és anyám helyett rendet kellett raknom. mert ugye mondom, h kapcsolja ki a rádiót, de az már nem jut eszébe, h a villanyt is lenyomja, ha már nincs ott. anyám persze a bátyámra azt mondta, h ne idegeskedjek el, nem kések emiatt. persze, ha van fél órám h össze készülődjek, akkor 10 perc mit számit. meg másik 10, amit anyám miatt kell még pakolgatnom. hát ezért késtem majdnem. hazafelé meg felhívott egy nagyon kedves, és biztosított arról, h aggódik értem, aminek én nagyon örülök, csak nem tudom hogyan fejezzem ki ezt neki, h kellőképpen értse: nagyon értékelem ezt Tőle. szóval tartozok egy naaaaaagy bocsánat kéréssel.
és most nekiláthatok főzni.
